Psalms 78:14-53

14Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal; ^a 15Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás; ^b 16Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal! ^c 17Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője. ^d 18Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. 19És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. ^e 20

A mennyei Bíró dicsérete

21Az éneklőmesternek hangszerekkel; Aszáf zsoltára, ének. ^f 22Ismeretes az Isten Júdában, nagy az ő neve Izráelben. ^g 23Mert hajléka van Sálemben, és lakhelye Sionban. ^h 24Ott törte össze a kézív villámait, paizst, szablyát és a hadat. Szela. ⁱ 25Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek. 26Kifosztattak a bátor szívűek, álmukat aluszszák, és minden hős kezének ereje veszett. 27A te dorgálásodtól, oh Jákób Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló. ^j 28Te, te rettenetes vagy, és ki állhat meg orczád előtt, mikor haragszol? ^k 29Az egekből jelentetted ki ítéletedet; a föld megrettent és elcsendesedett, ^l 30Mikor felkelt Isten az ítéletre, hogy megszabadítsa a föld minden nyomorultját! Szela. 31Mert az emberek haragja megdicsőít téged, miután felövezed végső haragodat. ^m 32Tegyetek fogadást és adjátok meg azokat az Úrnak, a ti Isteneteknek; mindnyájan, a kik ő körülte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek. ⁿ 33Mert a fejedelmek gőgjét megtöri, rettenetes a föld királyaihoz. ^o 34

Fohászkodás a nyomorúságban; Istennek a nép iránt tanúsított régebbi irgalmasságából merített vígasztalódás

35Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. ^p 36Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám. ^q 37Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni. ^r 38Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela. ^s 39Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok. ^t 40Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről. 41Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem: ^u 42Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró? 43Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre? ^v 44Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela. ^w 45És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott. ^x 46Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról; ^y 47És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom. 48Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten? ^z 49Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat. ^aa 50Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela. ^ab 51Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának. ^ac 52A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak. 53Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld. ^ad